~ 1.

Megérkeztem! Izgatottan lépkedtem a repülőgépcsőin az LAX repülőtér felé. Úgy érzem álmaim kezdenek valóvá válni. Egy vidéki lányként nőttem fel; akinek az éneklés és színészet volt az élete. Helyi kis színházakban játszottam.. ameddig a mai nap meg nem érkezett. A nap szikrázóan sütött; az emberek pedig sürögtek és forogtak. Úgy érzem Kaliforniában a helyem. Az álmodozásomon kívül a titokzatos

Kylie nővére; Roch.

menedzserem keresem. Remélem hátha ő ebben a tömegben fel tud ismerni engem. A lehető legjobb még a dolgokban; hogy a csodálatos modell nővérem ebben a városban él - szóval minden kézenfekvő. Nagy levegőt vettem. Bőröndöm erősen megszorítottam. Szaporán vettem a levegőt; teljesen izgultam. Mi van ha csalódik? Mi van ha megörül? És ha a nyakamba ugrik? Amennyire izgultam az önbizalmam is csökkent. Merre nézzek.: jobbra vagy balra? Már azt sem tudtam hogy a fejem a nyakamon van. A lábaim megállás nélkül mozogtak. Mintha extázisba lettem volna. Számat a türelmetlenségtől összeszorítottam. Talán velem van a baj és megijedtek tőlem? Pedig próbáltam a legtökéletesebb ruháimat felvenni.

- Elnézést! -idegen ujjakat éreztem a vállamon. Idegesen hátra fordultam. Egy fekete hajú; enyhe szakállal rendelkező férfi állt mögöttem.. nagy napszemüveggel takarta szemeit és teljesen átlagos ruhában volt.
- Mit akar maga? Nem látja; hogy nem önre várok. -majd visszaálltam ahogyan az előbb voltam és továbbra is vártam a menedzserem.
- Elnézést! -hallottam újra a hangot és éreztem az ujjakat a testemen.

Kylie repülőn lévő selfije.

- Ne merjen engem itt fogdosni! Van nálam paprikaspray! -emeltem fel a hangom.
- Öhm.. te lennél Kylie Monroe vagy rossz embert keresek? -szerényen kérdezte.
- De.. de mégis honnan tudja a nevem? -összehúztam a szemöldököm. Ez teljesen meglepő. Fogalmam sem volt mit is kezdhetnék. A pumpa egyre jobban felment bennem. Mit akar tőlem ez az idegen férfi?
- Szeretném ha velem jönnél. -mosolygott rám és nyitotta ki volna a száját a következő mondatra; egészen eddig.:
- Semmi közöm sincs magához. Egy fontos embert várok és kérem ne érjen hozzám többet. -makacsul kijelentettem és szúrós tekintettel néztem rá. Próbáltam mélyen a szemeibe nézni de a nagyszemüveg eltakarta.
- Ha nem Scooter Braunnal akarsz beszélni; akkor kivel? -emelte fel a hangját. Lefagytam. Erre nem is gondoltam; hogy a menedzser a hátam mögött is lehet.
- Scooter? Ne haragudj.. teljesen elfelejtettem az izgulás miatt. -csaptam homlokom magam. Ennél jobb benyomást elsőre nem is lehet tenni valakinél. Nagyot nyeltem. Szégyen amit műveltem.. hogy tehettem vele? - Ha nem akarsz mostantól elvállalni megértem. Borzalmasan viselkedtem.. -mentegetőztem. De ő csak felnevetett.
- Szó sincs erről. Életem legizgalmasabb találkozását hoztad össze. -visszatért a kedves mosolya. Egy kő esett le a szívemről.

Itt minden fényűző. Az emberek többségének különleges egyénisége van és sokan ambíciókkal rendelkeznek. Mindenkinek fontos a reflektorfény. Lenyűgöző itt sétálni; már most sztárnak érzem magam. Pedig ez még korai. Sokkal több helyes alakot lehet szerencsére erre fele látni. Talán még ez is egy bónuszpont.
- Most pedig megnézzük a legnagyobb sztáromat. -vigyorgott rám.
- A legnagyobb? Kire gondolsz? -lepődtem meg.
- Nem rémlik egy fiú énekes akiért milliónyi tini oda van?
Képek cikáztak a fejembe. Ezer férfi sztár van akiért a lányok többsége rajong. Nehéz választás alá tett Scooter. Hiába is törtem az agyam a részletek közt elvesztem.
- Látom ez se segít. -mosolyodott el. - Justin Bieber.
Hirtelen sokkot kaptam. Sokkal nagyobbat mint a repülőtéri incidens után. De hát én azt a gyereket utálom.. szószerint. Idegesít a béna hangja; az új rosszfiús imidzsje és a botrányai. Biztos ezt akartam? Annyi kételyem támadt a dologgal szemben. Nem biztos; hogy jó lesz nekem itt egy olyan idegesítő gyerekkel. Kétségbeestem. Saját magam miatt és egyéni karrierem miatt jöttem Los Angelesbe és nem egy majomnak a társaként.
- Minden okés? -aggódot Scooter. Csak bólintani tudtam; szóhoz sem jutottam a történtek után. Nem hiszem el.. hogy nem néztem utána a dolgoknak!
Egy nagy sárga luxus stúdiót tekintettem meg. A hideg is kirázott. Csodálatos érzés volt előtte ácsorogni. Mintha jártam már volna itt.. maximum az egyik őrült álmomba; amikor még Floridába laktam.

Justin a stúdiónál.

- Csá haver. -egy irritáló hangot hallottam. Hogy beszélhet így a menedzserével? Aki karriert épített fel neki? Ez a srác beképzeltebb; mint ahogy a cikkek írjak. Nagyot nyeltem és reméltem hogy engem nem fog észrevenni. De ez a kis kérésem reménytelen volt. Egyből szemet vetett rám. - És ki ez a csaj? -mutatott rám.
- Az új sztárcsemetém. Justin ő itt Kylie. -kedvesen rám mutatott. Próbáltam hamis mosolyt csalni az arcomra és kezet ráztam ezzel a fiúval. A sírjak vagy nevessek dolog teljesen ideillett. A csodálatos álmodozások rémálom világgá kezdi kinőni magát. Vajon ki fog és mikor megcsípni hogy ebből a hallucinációból felébredjek? - Menjünk el az egyik kávézóba. Csak két utcányira van innen. -próbálta a közös menedzserünk oldani a kínos hangulatot.
De útközben is csak a csend uralkodott. Ameddig meg nem szólt valakinek a telefonja. Pontosabban Scooternek.
- Srácok ez fontos. Ne haragudjatok; de mennem kell. -már mire kimondta ezt a látókörből is eltűnt. És amikor feljutott a dolog; hogy evvel a sráccal kell itt lennem el kapott a hányinger.
- Mi a bajod velem? -magabiztosan felém fordult. Bár ne szólalt volna meg!
- Semmi. -jelentettem ki egyhangúan. Próbáltam a tekinteteimmel a pálmafákat nézni.
- Ugyan! Csaktán nem bejövök? -simította meg az állát.
- Felejtsd el! A kávézást is lemondhatjuk. -magabiztosan kijelentettem és sietősen próbáltam elsétálni amikor neki ütköztem a közeli buszmegálló táblának. Lehet előre kellett volna nézni?

Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek? Miért kellett magam már az első nap; az első félórában leégetnem? A hangulat kínossága nőtt - bár az én javamra. Próbáltam elvigyorogni magam.
- Ez vicces volt. -hallottam hangján ahogy próbálja elfolytani a nevetését. Szigorúan ránéztem amire teljesen értetlen arccal figyelt engem.
- Tudod aki profi azzal megesik ilyen. -haragosan kijelentettem.
- Az hogy lefejeli a buszmegállótáblát? -értetlenkedve visszakérdezett.
De a mai nap folyamán egy újabb és kínosabb időszak következett; akire senki sem számított. Legfőbbképp én nem!